Teljes összefüggés nincs az életkor és a zsírpárnak mérete között, viszont, én azt vettem észre a környezetemben és a világban, amerre jártam. Hogy aki idősebb, annak több ideje volt “szemét” , haszontalan tápértékű és üres kalóriákat bevinni a szervezetébe. Szóval, ha figyelsz a testedre, a megfelelő tápanyagokat adod neki, kerülöd az antitápanyagokat és rendszeresen edzel olyanok társaságában élsz, akiket szeretsz, biztos, hogy idős korodban is jó kondíciónak fogsz örvendeni. Most, hogy megnyugtattalak, jöjjön az, amiért elkezdtem a cikket.
Ami az emberekben az idő előrehaladtával romlik, az inzulinérzékenység. A hasnyálmirigy a magas vércukorszintre válaszul inzulint termel, és a sejtek ( izomsejtek és a máj ) fel tudják venni a vérből a cukrot. A hasnyálmirigy mondjuk egy egységnyi vércukorra 1 egységnyi inzulint választ el, viszont, ha az inzulinérzékenység romlik ( vagy akár beáll az inzulinrezisztencia ), akkor ugyanakkora mennyiségű, 1 egységnyi vércukorra akár kétszer annyi inzulint választ el, hogy ugyanazt a hatást elérje. Az inzulinérzékenység az, hogy a szervezetben mennyire hatékonyan működik a sejtek cukorfelvétele. Úgy kell elképzelni egy sejtet, mint egy kis gömblabda, vagy nekem valamiért mindig a star warsban lévő halálcsillag jut eszembe, mivel azon vannak kis lyukacskák, a kis lyukacskák szimbolizálják a receptorokat. A receptorok a kis bejáratok, ha az inzulin, be tud kapcsolódni a kis lyukakba, avagy receptorokba, akkor a halálcsillagba/sejtbe be tudnak vonulni a glükóz ( szőlőcukor ) molekulák. Ezáltal a szervezetben a vércukorszint optimális lesz.
Az életstílus hatása az egészségre
Ahogy a cikk elején írtam, hogy az inzulinérzékenység romlása nem kapcsolódik az életkorhoz, sokkal inkább a testmozgás hiányához. A testmozgás mindenkinek ajánlott, aki egészséges akar maradni. A testmozgás és az aktivitás a cukor anyagcserére is nagyon pozitív hatással van. A kutatásokba azt vették észre, hogy akinek több a testzsírja, annak romlik az inzulinérzékenysége. Így aki soványabb izomzattal rendelkezik, annak jobb is az anyagcseréje, jobb az egészsége. Érdemes elgondolkodni azon, hogy dédapáink, dédanyáink, hozzánk képest mennyi testzsírt hordtak magukon, illetve azon, hogy mennyire voltak fittek. Én arra emlékszem, hogy a dédipapám, dédimamám még 90 éves korában is rendezte az állatokat, gyalogoltak annyit, amennyit én is alig bírtam, sokkal kevesebb volt a zsír is rajtuk, természetesebben éltek.
A cikk folytatása: http://healthylifeadventure.reblog.hu/miert-rakodik-a-idosebbekre-jobban-a-zsirparna